Most szólt a szerelő, elkészült az autóm. Na, végre! Mostanában relatíve sokat foglalkoztatott a gondolat: lecseréljem vagy sem? Azt pontosan tudtam, hogy elég sokat kell a jelenlegire költeni, hiszen nagy szerviz következik és az sosem olcsó, ráadásul még akad jó néhány alkatrész, ami elkopott.
Igyekszem döntéseimben racionális lenne, de mivel jellemzően mi emberek érzelmi alapon döntünk, majd törekszünk racionálisan megmagyarázni a döntésünket, nekem sem könnyű objektívnek maradnom.
Férfiembernél az autó mégis csak egy érzelmi kérdés. Minden olyan jármű, ami tetszik nekem és már ránézésre érzem, hogy „szeretném”. Alapvetően rosszul szerepeltek a megbízhatósági teszteken, magas a szerviz költségük, de „SZÉPEK”. :o) Amelyek pedig legendásan „jó” autók, azok számomra többnyire unalmasak, de megbízhatóan eltátják a funkciójukat.
Persze létezik az a kategória, amelyik szép is és jó is, de azok árai túl vannak az ingerküszöbömön. Meggyőződésem, hogy nem szabad olyan dolgot vásárolni, ahol a használati értéket felülírja a beszerzési érték. Nem szeretném az autót félteni, óvni, vigyázni, használni szeretném. A mostani kocsimat eddig négyszer törték fel, egyszer az én hibámból, mert benne hagytam az utastérben egy táskát és egy zakót, de a többi alkalommal csak próbálkoztak, hátha találnak valamit. Pedig ez csak az ismert Cseh autógyár kínálatából a legnagyobb kocsi és nem igazán feltűnő.
A méret az viszont ez esetben (is) fontos! Lehessen bele pakolni, kényelmes legyen, mert sokat utazom, és ha óvatosságom ellenére törik, legyen ami megvéd. A Superb alapvetően ilyen, ráadásul most lett kész a "nagyszervíz", úgyhogy marad is. Abban maradtam magammal, hogy ha adódik valami jó vétel, akkor bármikor készen állok a cserére, de túl sok időt és energiát ebben az évben már nem fordítok arra, hogy böngésszem az ajánlatokat. Ha belebotlok, akkor majd mérlegelek.
Az teljesen egyértelmű, hogy gazdasági válságos időkben új autót nem veszek, ezért utána olvastam a netten, mire kell figyelni egy, használ autó vásárlásakor. Rájöttem, hogy az is egy komoly szakma, mert annyi a buktató, hogy szakember ellenőrzése nélkül biztosan nem fogok dönteni. Hiszek abban, hogy a tanácsadók megérik a pénzüket… :o)
Ráadásul, amikor Pesten vagyok nem is igen járok kocsival, inkább tömegközlekedem vagy taxizom, ha nem tréning ügyben járok, akkor kerékpározom. Nyugodtabb, környezett kímélő és kiszámíthatóbb mintha autóznék.
Itthon pedig van egy öreg Lada Nivám, ami ugyan nem szép sem kívül sem belül és sajnos nem is környezetbarát, de férfias öröm vele autózni a terepen, szívesen használom.
Összefoglalva, nekem olyan jármű kell, ami kényelmes, biztonságos, tágas, nagy rakodó térrel rendelkezik, keveset fogyaszt (jó lenne egy hybrid),belül esztétikus, kívül nem feltűnő, reálisak a fenntartási költségei, alacsony az értékvesztése. Ha latyakos földútra tévedek vele, ne akadjon el, és akkor nézzen ki legjobban, amikor koszos. :o)
Ja és legyen benne egy magassági kormány, így ha dugóba kerülnék, csak felszállok…. :o)
Igyekszem döntéseimben racionális lenne, de mivel jellemzően mi emberek érzelmi alapon döntünk, majd törekszünk racionálisan megmagyarázni a döntésünket, nekem sem könnyű objektívnek maradnom.
Férfiembernél az autó mégis csak egy érzelmi kérdés. Minden olyan jármű, ami tetszik nekem és már ránézésre érzem, hogy „szeretném”. Alapvetően rosszul szerepeltek a megbízhatósági teszteken, magas a szerviz költségük, de „SZÉPEK”. :o) Amelyek pedig legendásan „jó” autók, azok számomra többnyire unalmasak, de megbízhatóan eltátják a funkciójukat.
Persze létezik az a kategória, amelyik szép is és jó is, de azok árai túl vannak az ingerküszöbömön. Meggyőződésem, hogy nem szabad olyan dolgot vásárolni, ahol a használati értéket felülírja a beszerzési érték. Nem szeretném az autót félteni, óvni, vigyázni, használni szeretném. A mostani kocsimat eddig négyszer törték fel, egyszer az én hibámból, mert benne hagytam az utastérben egy táskát és egy zakót, de a többi alkalommal csak próbálkoztak, hátha találnak valamit. Pedig ez csak az ismert Cseh autógyár kínálatából a legnagyobb kocsi és nem igazán feltűnő.
A méret az viszont ez esetben (is) fontos! Lehessen bele pakolni, kényelmes legyen, mert sokat utazom, és ha óvatosságom ellenére törik, legyen ami megvéd. A Superb alapvetően ilyen, ráadásul most lett kész a "nagyszervíz", úgyhogy marad is. Abban maradtam magammal, hogy ha adódik valami jó vétel, akkor bármikor készen állok a cserére, de túl sok időt és energiát ebben az évben már nem fordítok arra, hogy böngésszem az ajánlatokat. Ha belebotlok, akkor majd mérlegelek.
Az teljesen egyértelmű, hogy gazdasági válságos időkben új autót nem veszek, ezért utána olvastam a netten, mire kell figyelni egy, használ autó vásárlásakor. Rájöttem, hogy az is egy komoly szakma, mert annyi a buktató, hogy szakember ellenőrzése nélkül biztosan nem fogok dönteni. Hiszek abban, hogy a tanácsadók megérik a pénzüket… :o)
Ráadásul, amikor Pesten vagyok nem is igen járok kocsival, inkább tömegközlekedem vagy taxizom, ha nem tréning ügyben járok, akkor kerékpározom. Nyugodtabb, környezett kímélő és kiszámíthatóbb mintha autóznék.
Itthon pedig van egy öreg Lada Nivám, ami ugyan nem szép sem kívül sem belül és sajnos nem is környezetbarát, de férfias öröm vele autózni a terepen, szívesen használom.
Összefoglalva, nekem olyan jármű kell, ami kényelmes, biztonságos, tágas, nagy rakodó térrel rendelkezik, keveset fogyaszt (jó lenne egy hybrid),belül esztétikus, kívül nem feltűnő, reálisak a fenntartási költségei, alacsony az értékvesztése. Ha latyakos földútra tévedek vele, ne akadjon el, és akkor nézzen ki legjobban, amikor koszos. :o)
Ja és legyen benne egy magassági kormány, így ha dugóba kerülnék, csak felszállok…. :o)
